Az RMDSZ kolozsvári, Majális utcai főhadiszállásán a péntek délutáni időpont ellenére nagyobb a nyüzsgés, mint általában. Az előtérben harcedzett politikusok diskurálnak, egy üvegajtó mögött fiatalok nyomkodják a billentyűzetet. Winkler Gyula, az RMDSZ EP-választási listavezetője épp búcsúzkodik, közben Kovács Péter főtitkár átsuhan az előtéren, pár percre rá pedig Borbély László politikai alelnök is előtűnik Kelemen Hunor irodájából. A nyüzsgés alapján egy marslakó is egyből rájönne, hogy épp kampányfinisben vagyunk, de az arcokon nyugalom tükröződik. Kelemen Hunor szövetségi elnökén is, aki bekísér irodájába. 

- Az RMDSZ kormányzati szerepvállalását megelőző SZKT-n Kovács Péter figyelmeztetett arra, hogy a kormányzás nem szoríthatja háttérbe az európai parlamenti választásokra való felkészülést. Visszatekintve mennyire sikerült megfelelni ennek az elvárásnak? 

– Inkább az EP-választásokra figyeltünk, a kampányra. De nemcsak mi, hanem az összes politikai párt, politikai szervezet így tett. Ez a dolgok velejárója. Bukarestben– és minden egyes országban – ilyenkor, a választási kampány alatt, a kormányzati, parlamenti munka csökkentett ütemben, ritmussal történik, és a politikusok arra figyelnek, hogy megszólítsák választóikat és a bizonytalanokat, hogy menjenek el szavazni, és rájuk szavazzanak. 

Ilyen értelemben egy percig sem kevertük össze a dolgokat, sőt, azt gondolom, hogy Bukarestre a kampány alatt nagyon keveset figyeltünk. Ennek az egyik oka az, hogy a kampány természete ilyen, a másik oka, hogy a kampány előtt egy hónappal mentünk kormányra – gyakorlatilag két hónapja és két hete kormányzunk, március 6-án tettük le az esküt. Ha nem lett volna kampány, ez akkor is túl kevés idő arra, hogy Bukarestben a kormányzatban – főleg olyan emberek számára, akik most kerültek először kormányzati intézményekbe, struktúrákba – nagy eredményeket föl lehetett volna mutatni. Ilyen szempontból a kampány ezt tovább árnyalta. Én azt gondolom, hogy a dolgok úgy történtek, ahogy történniük kellett. Végeztük a munkánkat a politikában, és kampányoltunk. 

- A kampányperiódussal magyarázható az is, hogy személyi kérdésekben – az államtitkárok és a prefektusok, alprefektusok kinevezése kapcsán – is lassú volt az előrelépés? 

– Részben ezzel magyarázható, de itt nyilván van néhány olyan dolog, amit érdemes egy-egy mondatban elmagyarázni. Az Egészségügyi Minisztériumban az államtitkári kinevezés egy kormányhatározat-tervezet miatt csúszott egy jó hónapot, hisz a minisztériumot átszervezték. Új struktúrát alakítottak ki a minisztériumban, és a közvita kötelező módon harminc napot tart. Miután ez megtörtént, és megjelent a Hivatalos Közlönyben a tárca új szerkezeti felépítése, én rögtön előterjesztettem a javaslatunkat. Ilyenkor minden esetben, mindenhol a világon van egy ellenőrzési kör, most tudomásom szerint ebben a fázisban vagyunk, és biztos vagyok benne, hogy a választások utáni napokban megtörténik a kinevezés az Egészségügyi Minisztériumban. 

Ezen a héten (múlt héten – szerk.), kedden terjesztettem elő a munkaügyi államtitkári tisztségre a javaslatunkat, tehát ez is most kerül be az ellenőrzési szakaszba, és utána a kinevezés meg fog történni. A Környezetvédelmi Ügynökséghez nem kívántunk május 25-ig kinevezni senkit, a személyi döntés ott is már régebben megszületett, Nagy Zoltánról van szó. Őt is ezen a héten javasoltam formálisan is a miniszterelnöknek, és 25-e után őt is kinevezik. 

Az alprefektusok esetében, ahol el voltunk maradva – Bihar, Szilágy, Hargita megye –, ott azért csúszott a dolog, mert a javasolt személyek egyike sem volt köztisztviselő. Köztisztviselői vizsgát kellett hirdetni, nekik azon részt kellett venniük. Ez egy elég hosszú procedúra, a meghirdetéstől kezdve a jelentkezési határidő 21 munkanap. Ma már mindhárman köztisztviselők, Bihar és Szilágy megye alprefektusi tisztségére ugyancsak kedden előterjesztettem a személyi javaslatokat, ezek a kinevezések is megtörténnek egy héten, tíz napon belül – az is lehet, hogy már a következő, szerdai kormányülésen. A hargitai alprefektust jövő héten (ezen a héten – szerk.) fogom előterjeszteni. A versenyvizsga most már ott is megvolt, és a jelöltünk köztisztviselő, hiszen ez alapfeltétele annak, hogy valakit prefektusnak-alprefektusnak ki lehessen nevezni. 

Maros megyéből még nem kaptam meg a javaslatot a megyei szervezettől. Ezelőtt két héttel, amikor utoljára erről beszéltünk, én magam mondtam azt, hogy ha a kampány elejéig nem sikerült javaslatot tenni, akkor most a kampány alatt ne személyi kérdésekkel foglalkozzanak, hanem a mozgósítással és a kampánnyal. Ne keltsék azt a látszatot, hogy a prefektus személye fontosabb, mint a választások. Ezért valószínű, hogy ők megvárják a kampány végét. 

Hargita, Bihar és Szilágy megye esetében a személyi javaslat megtörtént jóval a kampány előtt, csupán azért csúszott a kinevezés, mert a procedúrát végig kellett járni. Ezt azért mondom el, mert nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy kettős mércével mérnénk. 

- Szintén a marosvásárhelyi helyzethez kapcsolódik a MOGYE nagyon kusza ügye. Itt várható a közeljövőben valamilyen előrelépés? 

– A 2012-es megállapodásból öt pontot teljesítettek, és a következő lépéseknek is meg kell történniük. Két hónap alatt azért csodára nem kellett számítani, nem is számítottunk. Én azt mondtam, hogy nem adjuk fel a célokat, nem adjuk fel a harcot, végig fogunk menni, meg fogjuk oldani. A folyamat elakadni látszik ebben a pillanatban, de én azt gondolom, hogy a választási kampány után újrakezdjük, és tovább fogunk tudni lépni. 

A megoldási lehetőségek számát nézve nem sok megoldás van. Az egyik út az, hogy teljesen a nulláról kezdünk mindent, és akkor öt év múlva van akkreditáció a magyar főtanszékeknél, mint egy új egyetem esetén – de akkor ezt el kell mondani a diákoknak, közösségnek, mindenkinek. Szerintem ez a nehezebb út, de ezen is lehet járni. 

A másik út az, amin elindultunk, és amelyik bizonyos határidőknél csúszásokat okozhat és okozott, hogy az ideiglenes működés, akkreditáció megvan, de közben kell teljesíteni azokat a kritériumokat, amelyek nélkül egyébként egy minőségi egyetemi oktatás nem működik, és ezeket, bízom benne, hogy a következő hónapokban, szeptember-októberig, ameddig az ARACIS ismét ellenőrzi az egyetemet, sikerül teljesíteni – vagy legalább nagy részüket sikerül teljesíteni. Én itt, ebben az esetben azt mondanám, hogy az akkreditálás minőségi körülményeiről nem mondanék le, mert ez szerintem az orvosképzés halálát jelentené. Én nem akarnék olyan emberhez menni vakbélműtétre, aki nem felelt meg annak az egyébként Európában mindenhol egyformán megjelölt szakmai kritériumrendszernek, ami nélkül nincsen orvosképzés. De itt megtörténhet, hogy lesznek csúszások. 

És nyilván a harmadik, a legfontosabb, a román vezetőség meggyőzése arról, hogy a törvényt alkalmazni kell, még akkor is, ha csúszások vannak a kritériumok teljesítése miatt. Ha lehet, ne legyen csúszás, de a törvényt alkalmazni kell. Mert ebben a pillanatban nekem az a rossz tapasztalatom, hogy a román oktatók megpróbálják ürügyként felhasználni azt, hogy esetleg egyes kritériumokat nem teljesít teljes mértékben a magyar főtanszék, és akkor emiatt ezt a kérdést tologatják, de igazából ők meg akarják kerülni ezt a problémát. És ezt nem tudjuk elfogadni. Azért van törvény, hogy azt alkalmazzák. 

A meggyőző eszközök között még mindig ott van a költségvetéssel kapcsolatos döntéseknek a hosszú sora, és a tanügyminiszterrel majd a kellő pillanatban azt is meg fogjuk beszélni, hogy ha nem megy másképpen, akkor ilyen típusú eszközöket is használhatunk. Ami nem elegáns, ezt elismerem, de a törvények alkalmazása még Copotoiu ésAzamfirei számára is kötelező. 

Azzal sem értek egyet, hogy kivonuljunk a döntéshozó testületekből, mert úgy látom, nem oldunk meg vele igazából semmit. Ha ezzel valamit meg lehetne oldani, akkor azt mondanám, hogy hasznos eszköz. Egyébként én a sajtóból értesültem erről, nem volt ez velünk leegyeztetve. 

Kormány Romániában már bukott meg egyszer a MOGYE miatt. Nem biztos, hogy visszanézve ez egy jó döntés volt. Még egy kormány megbukhat a MOGYE miatt, ezzel sincs semmi problémám. 2012-ben, az Ungureanu-kormány megbukásakor én voltam a szövetségi elnök, tudom, hogy jutottunk el a kormányhatározathoz, tudom, hogy hogy született a döntés: nehezen született, de tovább kellett lépni. Belebukott egy kormány. Számomra jelen pillanatban nem az a kérdés, hogy még egy kormánybuktatást vállalunk-e, hanem az, hogy megoldjuk-e, vagy nem oldjuk meg a MOGYE helyzetét, és mikor oldjuk meg. 

Én ebben a pillanatban azt látom, hogy ezen az úton nekünk végig kell mennünk, és meg fogjuk oldani. Ezt tudom ígérni. Biztos, hogy ez nem egy hét alatt jön össze. A magyar oktatóknak, a magyar diákoknak, az ott élő, ott dolgozó embereknek meg azt mondom, hogy ide türelem kell és kitartás, makacsság. Ez nem egy olyan dolog, hogy félúton megállunk, és abbahagyjuk, és majd valaki felveszi a stafétát, és viszi tovább. Nem, ezen végig kell menni a csalódások, kellemetlen pillanatok ellenére is. 

- Térjünk át az EP-kampányra. Úgy látom, mintha az egyéni választókerületes rendszer logikája valamennyire begyűrűzött volna ebbe a kampányba is, egyfajta regionális megközelítésként: a román pártok is az erdélyi jelöltjeiket helyezik az előtérbe erdélyi kampányukban. Ön hogy látja a többi párt kampányát, mennyire van egyáltalán rálátása erre? 

– Annyira, mint az újságíróknak, vagy bárkinek, aki valamelyest érdeklődik a téma iránt. Egyébként én nem követem, nem járok az ő rendezvényeikre, ők nem járnak a mi rendezvényeinkre. Én azt látom, hogy európai témákról nem beszélnek, alig-alig lehet hallani egy európai témáról valamiféle üzenetet, és ez nem jó. És azt látom, hogy elsősorban belpolitikai kérdésekkel próbálnak kampányolni. 

Az, hogy Erdélyben az erdélyi és az Erdélyben ismert jelölteket promózzák inkább, érthető, hisz az ember azokat a jelöltjeit próbálja megjeleníteni arcként is, vizuálisan is, akiket ismernek. A 8-9. helyen lévő, egyébként bizonyára nagyon hasznos technokratákat, ismeretlen szakpolitikusokat nem promózzák, mert nincs értelme. Most nyilván a többi pártra gondolok, mert nálunk az első két helyen már ismert, bejáratott európai parlamenti képviselőjelöltek vannak. És mivel nálunk a 2-3 hely az, amit reálisan meg lehet célozni, nem merül fel az a lehetőség, hogy itt van 4-5 hiper-szuper, ismert, listahúzó politikus, és van 3-4 szakpolitikus, aki a politikában nem húzónév, nem ismert arc. Nálunk ennek is kell lennie, meg annak is kell lennie annak, aki odakerül. 

Én nem látom azt, hogy az, ami szükséges és indokolt lett volna, megtörtént volna: az, hogy európai uniós víziót, jövőképet megjelenítve egy olyan kampány legyen, amely arról szól, ami a választások tétje. Az igazság az, hogy mi is ebben az időszakban azzal a dilemmával küszködünk minden nap, hogy hogyan vigyük ezt a kampányt végig. A döntésünk az volt, hogy elsősorban európai témákról beszélünk. Ha a Sógor, a Winkler, a Vincze, vagy akár a Hegedüs Csilla vagy az Antal Lóránt kampányát nézi valaki, azt látja, hogy igen, itt az európai témák domináltak. Volt belpolitikai téma is, de nem túl sok. De ugyanakkor azt is látjuk, hogy a román pártokhoz képest mi ebben az értelemben teljesen atipikus kampányt vittünk végig. 

A tapasztalatom az, hogy az embereknek – legalábbis a mi választóinknak – az érdeklődése az EP-választásokkor könnyen az európai témákra irányítható – nem azt mondom, hogy automatikusan ez érdekli őket –, van erre fogékonyság, másrészt hogy a belpolitikai cirkuszt nem szeretik, nem díjazzák, és csóválják a fejüket, hogy miért van erre szükség. És nem várják el tőlünk, és nyilván én sem várom el a jelöltektől és a szervezettől, hogy abban jeleskedjünk, hogy a többieket szidjuk, mert ez a legkönnyebb, illetve a legkevésbé hasznos, legkevésbé fontos. 

- Az RMDSZ számára új helyzet az, ami az idei EP-választásokkor történik: nincs sem ellenjelölt, sem nagy összefogás, mint 2009-ben volt. Ez azt jelenti, hogy nincs klasszikus értelemben vett ellenségkép sem. Mennyire változtatja ez meg a kampánykommunikációt? 

– Nem magyar politikusokkal versenyzünk, ez igaz. De amikor verseny volt, akkor sem ellenségről beszéltünk, hanem ellenfélről a legrosszabb esetben. Másrészt pedig most minden egyes alkalommal azt mondjuk, hogy a mi vetélytársunk ebben a kampányban a kishitűség, a közömbösség, a kiábrándultság: ezt kell legyőzni. Azért ezt sokkal nehezebb megjeleníteni, sokkal nehezebb ez ellen harcolni, sokkal több fantáziára, leleményességre van szükség, mint hogyha egy személy ellen harcolnál, és egy személy vagy egy személyhez köthető politikai párt lenne az ellenfele az embernek. Ezért nyilván a kommunikációnk is sokat változott. Mi azt mondjuk folyamatosan, hogy miért kell ott lenni, ha nem vagyunk ott, miből maradunk ki, milyen kihívásai vannak az Európai Uniónak. Ilyen értelemben valóban nem foglalkoztunk, és nem is foglalkozhatunk azzal, hogy személyekhez köthető, személyekre szabható ellenfeleket célozzunk meg az üzeneteinkkel, és szerintem ez így van jól. Ezt úgy általában nem szeretik a magyar emberek, legalábbis mifelénk Erdélyben, ha a magyar politikusok egymással pofozkodnak. Ez a szűk, kemény magnak általában fontos, de azon túl nem. 

- Az országgyűlési választásokkor az RMDSZ vezetőségéből többen is jelen voltak a Fidesz eredményváróján. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy egy újabb jele az RMDSZ és a Fidesz közti közeledésnek, és annak is akár, hogy az RMDSZ is a Fideszt tekinti magyarországi partnerének. Ezt követően Tőkés László befutó helyre került a Fidesz EP-listáján. Most pedig a Fidesz-KDNP egyik vezéralakja, Semjén Zsolt bukkan fel az RMDSZ EP-kampányában. Hogy lehet ezt a mozaikot összerakni? 

– Számomra nincs egy olyan kép, ami nem értelmezhető nagyon könnyen, és amit össze kellene rakni. Ha ez nem látszik így, azért bizonyára csak én lehetek hibás, más nem. Egyrészt tagadhatatlan, hogy az elmúlt esztendőkben a Fidesz-kormányhoz való viszonyunk változó volt. 2010-ben, 2012-ben, azon túl, hogy nekem a miniszterelnökhöz fűződő személyes viszonyom normálisnak mondható volt, a Fidesz által támogatott Erdélyi Magyar Néppárt és Magyar Polgári Párt politikai értelemben igenis az életünkre tört két választáson is – a parlamenti választáson már csak az EMNP, az MPP bölcsebb, megfontoltabb és felelősségteljesebb magatartást tanúsított. És nyilván ez valamilyen mértékben meghatározta az intézmények közti viszonyt is. 

A választásokat követően ezeket a dolgokat mi nagyon őszintén végigbeszéltük négyszemközt Orbán Viktorral. És látható volt az, hogy az, amit 2011-ben, az RMDSZ elnökválasztások előestéjén számon kértek tőlem, illetve elvártak, hogy a magyarországi politikai pártokkal, beleértve a Fideszt is, korrekt partneri kapcsolatot ápoljunk, igyekeztem megvalósítani. Ez egy percig sem jelentette azt, hogy a többi demokratikus párt vezetőivel, Mesterházyval,Bajnaival, Schifferrel ne legyen nekünk intézményes kapcsolatunk. Volt és van intézményes kapcsolatunk az említett politikusok mindenikével, és ez a tisztességes. 

Az is igaz, hogy mi az Európai Néppártban vagyunk, akárcsak a Fidesz. Attól a ténytől eltekinteni, hogy ugyanahhoz az európai politikai pártcsaládhoz tartozunk, teljesen értelmetlen, aki ezt nem akarja figyelembe venni, annak pedig más motivációja van. 

Ilyen körülmények között sem könnyű a partneri viszony kialakítása, de ez sokat javult, és én azt mondom, még tovább fog javulni, és a következő napokban ennek fogják látni az emberek a jeleit. Azt gondolom, hogy a magyarországi kormánypárttal, főleg, hogy ugyanabba a politikai családba tartozunk, partneri kapcsolatunk kell legyen. 

Azok az értelmezések, hogy most hova csatlakozott le az RMDSZ, azért nem tisztességes megállapítások, mert soha nem kérdezik meg tőlünk, hogy lecsatlakoztunk-e valahová, hanem a politikai elemzők a hihetetlenül tapasztalt és mély elemzéseikből erre a konklúzióra jutnak. Én ezzel nem tudok vitatkozni. 

Évekkel ezelőtt azzal vádolták az RMDSZ-t, hogy lecsatlakozott a szocialistákhoz. Most azzal vádolják, hogy lecsatlakozott a Fideszhez, hogy a csatlósa lett a Fidesznek, ahogy csatlósa volt a szocialistáknak. Hogyha a fanyalgó erdélyi néppártosokat nézzük, akkor ők most is azt mondják, amit eddig mondtak. Egyik sem igaz. Az RMDSZ nem csatlósa senkinek. Az RMDSZ, ha szabad ilyent mondani, idézőjelben, akkor az erdélyi magyarságnak a „szolgája”, és ez a legfontosabb. Ez nagyon populistán és nagyon demagóg módon hangzik, de én ezt azért mondom, mert így érzem, és így gondolom. 

A kormánypárttal valóban sokat javult a kapcsolatunk, nem akarom én ezt értékelni, de aki követte az eseményeket, az nagyon jól tudja, láthatta, látja, ha objektíven nézi, hogy a személyes viszonyaink is sokat javultak az elmúlt időszakban.

Igen, meghívtak a Bálnába, elmentem. Oda hívtak meg, oda mentem el, ez nem jelenti azt, hogy ugyanazon nap még más politikusokkal nem találkoztam. Találkoztam. 

- Megkérdezhetem, hogy kivel? 

– Bajnaival. Mesterházyval is találkoztam volna, de ő akkor éppen máshol volt, nem értük egymást utol. Én is csak pár órát voltam Budapesten akkor. De Bajnaival találkoztunk, és én ezt soha nem titkoltam, nem titkolom, ez így tisztességes. Mint ahogy Romániában sem titkolom, és nem szégyellem, ha valamelyik politikussal ideig-óráig, hosszabb vagy rövid időszakban együtt tudtunk működni, és tisztességes volt a viszony köztünk, azért, mert most esetleg máshová, más koalícióba tartozunk, ez nem írja felül, amit az évek során tapasztaltunk. 

Az, hogy Tőkés a Fidesz listáján indul, számomra nem újdonság, és nem az én problémám. Én annak idején elmondtam elég világosan, bár sokat nem rugóztam rajta, nem ismételgettem, mint a politikai üzeneteket szokás, hogy Tőkés nem fog indulni az RMDSZ listáján, mert azt, ami 2012-ben történt, nem tudjuk elfelejteni. Az intézményes memória nem olyan rövid, hogy ezt kitörölje a mi emlékezetünkből. 

- 2012 kapcsán konkrétan milyen eseményre gondol? Például a Markó Béla-plakátok brüsszeli megrongálására? 

– Az is hozzájárul, de én konkrétan a teljes 2011-2012-es esztendőre gondolok, a két választásra, és arra, ahogy viselkedtek, és ahogy mocskolt bennünket. Nem akarnám részleteire szedni, hogy milyen viszonyunk volt, de ebben nagyon sok minden benne volt. Ahogy kampányoltak a polgármestereink ellen... azoknak a polgármestereinknek, akiket 2012 óta folyamatosan mocskoltak, azoknak én nem tudom azt mondani 2014 elején, hogy felejtsd el, Tőkés a listavezető nálunk. Mert lehet, hogy országos szinten, RMDSZ-vezetőként nekem és a kollégáimnak a gyomra erősebb kell legyen és erősebb is tud lenni, de azok az emberek, akik ott élnek egy-egy kisebb közösségben, és akiket megbélyegeztek, és akiket olyan jelzőkkel illettek, azok nem tudnak olyan könnyen túllépni egy-egy olyan sértésen, amit a 2012-es esztendőben, s később, 2013-ban, 2014-ben kaptak. 

Egyértelmű volt, hogy ilyen megoldást nem láttam. Láttam ilyen fanyalgó balliberális kommentátorokat, akik azt írták, hogy biztos csak eteti Kelemen a népet, majd meg fogjátok látni, Tőkés ott lesz a listán. Íme, hogy az Orbán-Kelemen találkozó megtörtént, ugye az EP-listáról beszéltek, biztos, hogy ott lesz Tőkés is a listán, csak az utolsó pillanatban. Elég sok idő eltelt azóta, hogy a döntés megszületett, ezek az urak legalább annyit írhattak volna, hogy tévedtünk. Nem kell bocsánatot kérni senkitől, csak írják le, hogy rossz volt a helyzetértékelésünk. És akkor a következő alkalommal, ha valamit mondanának, az hiteles lenne. Így semmi sem hiteles, amit mondanak. 

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ez Tőkés döntése, ez a Fidesz döntése, jó egészséget, jó munkát, sok sikert kívánok mindenkinek, és nem foglalkozunk ezzel a dologgal. Én az elmúlt több mint egy hónapban, a kampányban és a kampány előtti rövid időszakban elég sok emberrel találkoztam. Százból egy ember kérdezi meg, hogy mi van Tőkés Lászlóval, a többieket nem foglalkoztatja. Minthogy azt sem kérdezik, hogy mi van velem, egyébként. Az embereknek nem ez a problémája. Őket nem a politikusok karrierje érdekli, őket az érdekli, hogy értük mit tudnak tenni az általuk megválasztott emberek. Ebben az esztendőben ők Tőkést nem fogják megválasztani. Nincs ahogy megválasztaniuk, nem itt indul, nem az ő bizalmukat kéri, ezért nem is foglalkoztatja őket Tőkés László személye, nem kérdezik meg, hogy mi van. 

A Semjénnel kapcsolatos kérdésre: igen, ő is nyilatkozott, Fideszes politikusok is nyilatkoztak, és a következő napokban lesz még olyan nyilatkozat, és olyan típusú, mozgósításra biztató üzenet, ami megint csak a világ legtermészetesebb dolga, mert a szavazati joggal élni kell április 6-án, élni kell május 25-én. Nem lehet azt mondani, hogy április 6-án élj a szavazati jogoddal, május 25-én menj el flekkenezni, nem számít, mi történik. De fordítva sem igaz. Ahhoz, hogy hiteles legyen egy politikus, ezt a két dolgot össze kell kapcsolni. Nekem ezért nem okozott gondot április 6. előtt azt mondani, hogy a szavazati joggal élni kell, használni kell, az addig ér valamit, ameddig az ember használja. Egyébként egy elv, ami a gyakorlatban nem érvényesül. 

- Az EP-kampány előtt született egy hosszú távú megállapodás az RMDSZ és az MPP között, amelynek része volt az is, hogy az MPP segíti az RMDSZ-t a kampányban. Mennyire érezhető ez a segítség? 

– 25-én este tudom ezt megmondani, mert van olyan település Erdélyben, ahol ez könnyen lemérhető, hisz hogyha az ottaniak (Gyergyószentmiklós, Tusnádfürdő, más olyan települések, ahol MPP-s polgármester, MPP-s többség van) ugyanolyan vagy nagyobb mértékben vesznek részt az EP-választásokon, mint azokon a településeken, ahol az RMDSZ vezeti a települést, és az RMDSZ-re adják le szavazataikat, az azt jelenti, hogy ez a kampány ilyen értelemben is úgy történt, ahogy mi akartuk. 

Láttam azokat az óvatos, de egyértelmű megfogalmazásokat, amelyeket az MPP vezetői az elmúlt napokban megfogalmaztak, azokat a szórólapokat, amelyeket elkészítettek és eljuttatnak a választókhoz. Igen, ők segítenek a mozgósításban, érzik annak a súlyát és szükségességét, hogy az Európai Parlamentben ott legyünk, és én azt gondolom, hogy ez 25-én is fog látszani. Most nem tudok arról beszélni, hogy nagy választási gyűléseken kézen fogva mentünk az MPP vezetőivel, mert egyrészt ezt a kampányt nem nagy választási gyűlésekre vagy nagy koncertekre alapoztuk, terveztük, másrészt pedig nem is ez volt a cél, hogy kézen fogva járjunk, hanem hogy mindenki ott végezze el ezt a munkát, ezt a feladatot, ahol támogatottsága van és mozgósítani tud. 


- Az RMDSZ autonómiatervezetének közvitára bocsátását több időpontra is ígérték, jelenleg pedig az MPP-vel folyik egyeztetés róla, most pedig ki is szivárgott a tervezet. 

– Valaki odaadta a sajtónak. Nyilván a sajtónak az a dolga, hogy az ilyen információkat megszerezze. Valaki odaadta nekik, ezen nem vitatkoznék, ez rendben van, a sajtónak ez a dolga. Persze mindig közbejönnek dolgok. Mi startból két autonómiatervezetet készítettünk tavaly év végén. Az egyik arra vonatkozott, hogy amennyiben módosul a román alkotmány, akkor az új alkotmányos berendezkedéshez igazodjon, és azt vettük figyelembe, hogy milyen javaslatokat tettünk le, és ezek közül mit fogadott el a bizottság. Tehát a regionális felosztás utáni alrégiós felosztás, ez a dél-tiroli alrégiós megoldás volt az egyik tervezet. Nyilván mi abban a hitben éltünk, és úgy terveztük, hogy az alkotmánymódosítás meg fog történni, ezért az általunk benyújtott és elfogadott alkotmánymódosítási elképzeléshez igazítottuk. 

A másik – és ezt adtuk oda az MPP-nek, és erről van most szakmai egyeztetés köztük és köztünk – a mostani alkotmányos berendezkedésre próbál egy jogi konstrukciót kitalálni, ami azt jelenti, hogy a mostani megyerendszerből próbál egy olyan modellt összerázni, ahol a hatáskörök a helyi közösség kezében nagyon nagymértékben ott vannak. 

Ez sok tekintetben egy nagyon technikai jellegű szöveg, hisz ha valaki megnézi, hogy hogyan működik a dél-tiroli modell, az is egy nagyon technikai szöveg, a politikai része nagyon-nagyon rövid, és nem is lehet hosszú, mert nem politikai nyilatkozatról van szó. Ezt egyeztetjük, a szakmai vita a két csapat között elkezdődött, a mai napon (múlt pénteken –szerk.) volt egy találkozó, a kollégák minden bizonnyal megkapták az MPP észrevételeit, és folytatjuk az egyeztetést a választások után. Előbb-utóbb elkészül egy olyan tervezet, vagy a már meglévő tervezet egy olyan formát fog ölteni, amit közvitára lehet bocsátani. Ez az előbb-utóbb nem éveket jelent, de én azt gondolom, hogy ha valamibe belefogtunk, akkor alaposan el kell tudnunk végezni azt a feladatot. És akkor még mindig hátravan a román társadalommal való párbeszéd. De egyszer meg kell találnunk azt a formát, amit közvitára tudunk bocsátani. 

- Utolsó kérdésem arra a régóta gyűrűző, és újabban a mainstream médiában is megjelent kacsára vonatkozik, miszerint székelyföldiek katonai behívókat kapnak. Mi igaz ez ügyben? 

– Nyilván erről a hadügyminiszternek kellene kommunikálnia, én nem tudom megtenni ezt helyette. Nemcsak Székelyföldön, hanem máshol is szoktak négyévente készíteni aktualizált listát a tartalékosokról, illetve az erőforrásokról. Amiatt, hogy ez imitt-amott egybeesett az ukrajnai helyzettel, ezt felturbózzák. De szeretnék mindenkit megnyugtatni: Románia nem készül a tartalékosait behívni és hadrendbe állítani, nem kíván háborút kezdeményezni és viselni – kivel viselne háborút? – nem kíván és nincs amibe beavatkoznia Romániának. 

A térségben minden ország aggódva és nagy figyelemmel követi a kelet-ukrajnai eseményeket, de Románia szempontjából ezt nagyon-nagyon határozottan mondom: semmi okunk nincs pánikra, nem viszik be bakának a tartalékosokat, és nem készül az ország semmiféle összecsapásra másokkal. Ez a szokásos, négyévente megtörténő aktualizálás, de Románia nem készül háborúra.

Balázsi-Pál Előd, transindex.ro, 2014. május 19.