Az RMDSZ elnöke elmondta, már több éven át zajlott a beszélgetés arról, hogy hol lehetne működtetni egy olyan intézményt, ahol a kortárs erdélyi magyar képzőművészek alkotásait össze lehet gyűjteni, ki lehet kiállítani.
„Egy természetes álom, egy teljesen természetes igény ennek a létrehozása. Az elmúlt 23 évben megszakítás nélkül zajlott Erdélyben a kulturális intézmények építése, megerősítése és tartalommal való feltöltése. De hiányzott a kortárs szépművészeti központ, egy olyan intézmény, amely összegyűjthetné a szétszórt, kallódó alkotásokat, hiszen ezek a művek meghatározták az erdélyi magyar, és a kárpát-medencei magyar képzőművészetet” – hangsúlyozta beszédében Kelemen Hunor.
Hozzátette, a központ megalakításának helyszíneként szóba jött Kolozsvár és Marosvásárhely is, de a döntő érv Sepsiszentgyörgy mellett az volt, „hogy olyan városban hozzuk ezt létre, ahol az önkormányzatokban erősek vagyunk, e mellett pedig tudjuk, hogy a képzőművészetnek jelentős alkotói éltek és élnek itt. Ez a város magától adta a lehetőséget, hogy ajánlatot tegyünk Tamás Sándornak, a megyei tanács elnökének, Antal Árpádnak, a város polgármesterének és Vargha Mihálynak, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának arra, hogy álmodjuk közösen tovább a mi álmunkat. A kortárs képzőművészeti központnak a létrehozását illetően megszületett a szakmai döntés, megalakult a szakmai grémium, amely garanciát jelent arra, hogy egy ilyen intézet a XXI. században a legjobb tartalommal telhessen meg. Az első lépések megtörténtek, de ez csak a kezdet. Létezik már telek, léteznek már tervek, de az építkezéshez erő, szorgos kezek, szív és ész kell. Ez itt mind megvan. Megállapíthatom, hogy otthonra lelt az erdélyi magyar képzőművészet” – zárta felszólalását az RMDSZ elnöke.  

Kántor Lajos műkritikus, a Kolozsvár Társaság elnöke a kiállítás megnyitóján elmondta: az Erdélyi Magyar Képzőművészeti Központ összerdélyi kezdeményezésnek az eredménye, a bemutatkozó kiállítás összeállításánál a rendező elve az volt, hogy a már nem élő, vagy az elszármazott erdélyi magyar művészektől mutassanak be egy-két alkotást. "Sokkal gazdagabbak vagyunk, mint ahogy ez a köztudatban él" – szögezte le Kántor Lajos.
A szombaton este megnyitott kiállítás egy látlelet, amely az Erdélyi Magyar Képzőművészeti Központ gyűjteményében lévő, 1945 után kiemelkedőt alkotó erdélyi művészek egy-egy munkáját mutatja be, festészet, szobrászat, grafika és textil műfajban. Olyan fontos alkotókét, mint: Nagy Albert, Mattis-Teutsch János, Baász Imre, Plugor Sándor, Gergely István, Jecza Péter, Nagy Pál, Sükösd Ferenc, Gazdáné Olosz Ella, Hervai Zoltán, Bocz Borbála, Román Viktor, Tornay Endre András, Erdei Gy. Zoltán, Kós András.

November 24-én, Sepsiszentgyörgyön az EMÜK első, bemutatkozó tárlatának megnyitásával párhuzamosan ülésezett a testület kuratóriuma. Vargha Mihály, a kuratórium elnöke elmondta, a testület pontosította az EMÜK gyűjtési területeit, elfogadta arculati elemeit, valamint jövő évi cselekvési tervét. Az EMÜK gyűjtési területét az 1945 utáni romániai magyar művészeti alkotások összegyűjtésében, kutathatóvá tételében és bemutatásában határozta meg. Az EMÜK induló gyűjteménye elsősorban a ’60-70-es éveket öleli fel, ennek bővítése és bemutatása mellett hangsúlyozottan a kortárs művészet irányába kíván fordulni. Az EMÜK kuratóriuma arculati elemként Ütő Gusztáv pályamunkájának felhasználása mellett döntött. Székely István, az RMDSZ főtitkárhelyettese, a kuratórium tagja hangsúlyozta, a testület meghatározta jövő évi cselekvési tervét, amiben kiemelt helyen szerepel az első, Sepsiszentgyörgyön megnyitott tárlat Erdély több, művészeti központjában való bemutatása, valamint tudományos konferencia szervezése Nagyváradon az 1945 utáni romániai magyar művészet korszakhatárainak kérdéseiről.