„Bocskai István kultusza nem véletlenül él a mai napig a kollektív emlékezetben. Az évről évre történő megemlékezések kiemelték őt a tankönyvek és a történelmi tudományos kutatások lapjai közül és évszázadokkal alkotó élete után példaként világító, útmutató fényként lobog a mai nemzedék előtt” – kezdte ünnepi felszólalását Kelemen Hunor szövetségi elnök a nyárádszeredai Bocskai szobor előtt tartott megemlékezésen.

„Bocskai István egy kusza, kegyetlen, elveket és értékeket könnyen feladó hatalmi harcok világában volt képes a magyar szabadságtörekvéseknek értelmezhető hangot adni. Reálpolitikus volt a szó legnemesebb értelmében, korának zseniális diplomatája, s ami pedig mindennél fontosabbnak bizonyult akkor is, hazáját és nemzetét féltően szerető vezető. És nem csak kiváló hadvezér, ragyogó diplomata és reálpolitikus, hanem a kor szellemiségén szinte mindig túlmutató megértésről, toleranciáról is tanúbizonyságot tevő ember. A másságban először soha nem az ellenséget látta, hanem a gazdagságot, a kiaknázható szellemi bőséget, a változatosság adta kiegyensúlyozottság lehetőségét. Bocskai Istvánnál a hűség sohasem monotónia, sohasem rögeszme. A szerénység pedig a hűséggel társulva mutatja meg a jellemerősséget, és ezek együtt teszik számára lehetővé, hogy ne csak a holnapi napig lásson, hanem előretekintsen, hosszú távon tervezzen. Politikai testamentumából ez világosan és félreérthetetlenül látszik. Az erdélyi fejedelemséget, és Erdély függetlenségét is a tágabb összefüggésben szemléli, mert végső célja nem lehet más, mint az ország újraegyesítése” – méltatta az erdélyi fejedelmet az RMDSZ elnöke.

Kelemen Hunor ünnepi felszólalása végén Bocskai István példamutató cselekedeteinek jelentőségét összegezte: „példát mutat abban is, hogy hogyan lehet reálpolitikusként elvszerűen és a legfontosabb értékekhez hűségesnek maradva eredményesnek lenni. Számomra a Bocskai István példája azt mutatja, hogy a napi megpróbáltatások és a távlati célok között nincs ellentmondás. Azok mindig összeegyeztethetőek, csak tudni kell, hogy mi a cél, milyenek a lehetőségek, melyek az eszközök, kik a szövetségesek. És ami a legfontosabb: egy pillanat erejéig sem szabad szem elől téveszteni, hogy a politika az szolgálat, a nemzet, a közösség szolgálata.”