A Bánffy-kastély, Erdély Versailles-ja mindent túlélt a 17. századtól kezdődően, mégis pusztulni látszott, miután a visszavonuló németek bosszúból felrobbantották a második világháború végén, a családot pedig a kommunisták száműzték és tulajdonától megfosztották, a környékbeliek pedig kifosztották a gazdátlan kastélyt.

Innen indult a Bánffy kastély legújabbkori története 1990 után. A Transylvania Trust szakemberei és önkéntesei a lelkesedést és hivatástudatot a szakértelemmel ötvözve, bő 20 esztendeje a szó legszorosabb értelmében kövenként restaurálják, építik újjá romjaiból ezt a csodálatos kastélyt, ami mára Erdély egyik legtrendibb helye lett, fiatalok százezreit bevonzó fesztivál helyszíne.

Petryék története legalább ennyire tanulságos. Ez is folytonosságról és újrakezdésről, hagyományról és újításról szól, mint minden nagy történet Erdélyben. Na, meg értékről és minőségről. A nyolc generációra visszanyúló mészáros dinasztia 1879-ben indította el hús és hentesáru üzemét, receptes könyvük idősebb a román államnál.

A kommunista hatalomátvétel négy évtizede ezt a történetet is megakasztotta, de kiradírozni nem tudta. 1990-ben újrakezdték. Mára a Petry olyan név Erdélyben, mint a Herz vagy a Pick Magyarországon.

Erdélyi magyarnak lenni ma is egyet kell jelentenie a dolgos erdélyi falvakkal, a minőségi munkát végző kisiparossal vagy éppen az innovatív start-uppal – és persze azzal a Kós Károllyal, Bánffy Miklóssal meg kevésbé ismert társaikkal, akik az impériumváltást követően, a húszas években felelős döntést hoztak: nem csüggedtek, talpon maradtak, tették a dolguk.

Érték és minőség nélkül nincs igazi, időtálló közösségszervezői tevékenység. Nincs a köz érdekébe állított szolgálat sem. Az erdélyi pályamunkák arról tanúskodnak, hogy a mindennapi munka és a munka iránti alázat sosem megkerülhető, ha értékben és minőségben gondolkodunk.

Hálával tartozunk nekik, ahogyan az Érték és Minőség Nagydíj Pályázat kezdeményezőinek is!