Az európai parlamenti választás tétje

2007-ben régi álom vált valóra, a magas elvárások azonban csalódottságot is hoztak. Az életszínvonal nem nőtt olyan mértékben, ahogyan azt vártuk, és kisebbségi jogaink sem kaptak olyan erős védelmet, amilyenre számítottunk. Kiderült: az Európai Unió számos haszna mellett tele van hibákkal, működése távolról sem tökéletes. De nincs alternatívája.

Az uniós csatlakozás az erdélyi magyar közösségek számára fejlődést hozott. Forrásokat, amiből a kistelepüléseken utakat és csatornahálózatot építhettünk, iskolákat, templomokat újíthattunk fel, amelyeknek köszönhetően közösségünk gyarapodhatott. Ha csak a román állami költségvetésből gazdálkodtunk volna, ma talán fele ennyi út, aszfalt, csatornahálózat lenne az erdélyi kistelepüléseken.

Az EU-nak változnia kell, de közösségünk fejlődését nem szabad megállítani. Arra kell törekednünk, hogy minél több lehetőséget teremtsünk ahhoz, hogy magasabb életszínvonal legyen Erdélyben. Ki kell állnunk azért, hogy fejlődhessenek vidéki településeink, gazdáink megélhetését ne tegyék kockára a területalapú támogatások megvonásával.

A mi jövőnk a fejlődő Erdély. Az elmúlt 11 évben hatalmas szerepet játszott életünkben az Unió, és ezután is szükségünk lesz rá.

Az Unió most rossz irányba halad.

Elfogadhatatlan, hogy az Unió rakoncátlan gyermekként tekint a kelet- és közép-európai tagállamokra, mint akikkel csak a baj van, de közben örül a bővülő piacnak.

Elfogadhatatlan, hogy Európában még mindig rendezetlen az őshonos nemzeti kisebbségek helyzete. Mi az erős nemzetek, erős nemzetközösségek Európájában hiszünk, ahol kultúránk érték, és nem veszély, ahol az anyanyelvhasználat nem nagyvonalú kegy, hanem természetes állampolgári jog.

Minden hibája és kudarca dacára mi a jövőt Európában képzeljük el. Közösen építettük, a miénk: nem akarunk félreállni, nem segítünk lerombolni, erősíteni akarjuk. 

2019-ben Európa jövőjéről, kultúránk és identitásunk megőrzéséről is döntünk. Az EP-választásokon eldől, hogy ezer éves kultúránkat képesek leszünk-e megvédeni. Eldől, hogy Európát megerősítjük, vagy hagyjuk tovább gyengülni. A mi jövőnk egy erős Európa, amely óvja kultúráját, határait, népét.

2018 tavaszán bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk élen állva sikerre vinni egy olyan nemzetközi kampányt, amely minden európai őshonos nemzeti kisebbség hangja és szándéka. Több mint 1 millió aláírás: a felmutatott eredménnyel az Uniónak számolnia kell.

Összefoglalva:

Egységes Európát akarunk, kultúránk és hagyományaink megőrzését, az egyenlőtlenségek csökkentését. 

Egyenlő bánásmódot akarunk: nem vagyunk másodrendű polgárok sem Romániában, sem Európában. 

Tiszteletet akarunk, támogatást a kisebbségi kérdésekben és odafigyelést a térségre, amely az otthonunk.

Fejlődő Erdélyt és erős Európát akarunk.

A 2019-es RMDSZ-kongresszus tétje

2019-nek nem a múltról, hanem a jövőről kell szólnia. Kezdjük a második száz évet azzal, hogy megmondjuk, milyen jövőt szeretnénk magunknak. Tekintsünk előre legalább másfél-két évtizedet, mondjuk meg, mit akarunk teremteni ebben az időszakban, foglalkozzunk az igazán fontos dolgokkal.

Az RMDSZ jövő évi kongresszusa nem szólhat másról, mint az előttünk álló kihívásokról, azaz a jövőről. Egy közösség csak akkor lehet sikeres, ha tagjai sikeresek, ha tagjai a közösséget építve keresik az érvényesülést. Az erdélyi magyarok akkor lehetnek sikeresek, ha magyarnak lenni Romániában előnyt jelent itthon és a globális versenyben egyaránt.

Ha az erdélyi magyar közösség sikertörténetet akar, akkor el kell mondania, miről kell a jövőnek szólnia. Az RMDSZ sikeres, versenyképes közösséget akar, amely megőrzi identitását, megmarad magyarnak szülőföldjén.

A mi jövőképünk egyértelmű.

A februári kongresszuson az lesz a feladatunk, hogy az egészségügyben, a vállalkozói szférában, a gazdaságban, a fiskális politikában, az oktatásban és más főbb területeket érintve megfogalmazzuk céljainkat.

Ez az RMDSZ jövő évi kongresszusának tétje.