– Miért döntött úgy az RMDSZ, hogy saját államelnökjelöltet indít? Többen a választók közül úgy vélekednek, ha amúgy sincs reális esély a győzelemre, akkor ennek mi az értelme..? 

– Azért, mert van elképzelésünk arról, hogy milyen országban akarunk élni, milyen Romániát, és ezen belül milyen erdélyi magyarságot szeretnénk. Az elnökválasztási kampány jó alkalom arra, hogy ismertessük a magyarság törekvéseit, öszszefogjuk a közösséget, megmutassuk a közösségi szolidaritást, de az ország jövőjével kapcsolatos meglátásainkat is szóvá tegyük. Soha nem volt még a mi esetünkben az a szempont, hogy bejussunk a második fordulóba, és megnyerjük a választást. Nem szeretem viszont a kishitű embereket, akik állandóan azt hangoztatják, hogy teljesen mindegy, mert nekünk úgyis rossz, a földön vagyunk, így is, úgy is eltipornak… De azt azért én is látom, hogy a választásokon még mindig eléggé mereven az etnikai „határok‟ érvényesülnek. Ugyanakkor azok az előítéletek, amelyeket mindannyian, románok és magyarok egyaránt magunkkal hozunk a másikról, továbbra is elég erősek ahhoz, hogy ne történjen meg az átszavazás, teszem azt a magyarok felé. Ennél sokkal fontosabbnak tartom viszont azt, hogy felvázoljuk a saját értékeinket, elképzeléseinket, jövőképünket, és ezt hitelesen felmutassuk a román társadalomnak. Egy olyan jól működő országot képzelünk el, amelyben az emberek nyugodtabban, boldogabban és jobban élnének.

 – Konkrétan hogyan nézne ki ez a jövőkép? Melyek azok a főbb kérdések és témák, amelyekről a kampányban beszélni szeretne? 

– Abból kell kiindulnunk, hogy a 2007-es uniós csatlakozás óta igazából nincsenek nagy célkitűzései az országnak, megszűnt az a fajta nagy célkövetés, amelyet az integrációs törekvések jelentettek. Ma a nagy kérdés az, Románia hogyan találja meg a helyét az EU-ban és a régióban. Öszszességében egy olyan országra van szüksége az erdélyi magyarságnak, amely erőt képes felmutatni a régióban, hallgatnak rá és tisztelik. Az EU-ban pedig azt az álláspontot képviseli, amely szerint a szoros politikai egység jelenti a megoldást a huszonegyedik században minden egyes országot és közösséget, tehát az egész emberiséget érintő kihívásokra. Ha mindezt kissé részletezni akarjuk, akkor elmondhatjuk, egy olyan Romániát szeretnénk, amely elsősorban tiszteli a saját polgárait, és nem alattvalóknak tekinti őket, hanem értéket alkotó és teremtő, energiával rendelkező embereknek, hiszen amennyiben megbecsüli a lakóit, akkor azok is tisztelni fogják az országot. Egy olyan erős Romániában hiszek, amely a regionális identitásokra épít, s az emberek kezébe adja a döntést. Felnőtteknek, nagykorúaknak tekinti az állampolgárait és a közösségeket, mindez pedig a helyi és a regionális autonómiát jelenti. Nyilván a mi esetünkben bizonyos földrajzi helyeken, például a Székelyföldön, ennek vannak etnikai sajátosságai, ugyanis a nyelvi kérdést nekünk meg kell oldani. Bár a nyelvi jogok tekintetében nagy lépéseket tettünk meg a kilencvenes évekhez képest, de a valós kétnyelvűségnek az intézményes kereteit is meg kell teremteni ott, ahol nagyszámban élnek magyarok, és itt elsősorban a Székelyföldre gondolok. Tehát nem hozható létre egy erős Románia a többség-kisebbség viszonyának a rendezése nélkül, ez pedig csak akkor valósítható meg, ha őszintén tudunk beszélni egymással, tekintettel vagyunk az előítéleteinkre, s ezeket kölcsönösen megkíséreljük lebontani. Úgy vélem, hogy a többség-kisebbség kapcsolatának, valamint a valós kétnyelvűségnek a rendezésére a dél-tiroli modell a követendő példa. Ez természetesen elhozná majd a jobb munkalehetőségeket és béreket, a magasabb életszínvonalat, a megfelelőbb közszolgáltatásokat, a kevesebb bürokráciát, a nagyobb biztonságot stb. Mert az emberek azt szeretnék, hogy nyugodtan és jól éljenek, az identitásuk ne kerüljön veszélybe, s jövőt tudjanak tervezni. Ami pedig az EU-t illeti, Romániának is azt az értelmezési utat kell követnie, miszerint a nemzeti szuverenitásából fel kell adnia. A politikai integráció felé kell vinni az EU-t, mert külön-külön a kis, de még a nagy államok sem fogják tudni állni a versenyt az Amerikai Egyesült Államokkal, Kínával, Indiával vagy a feltörekvő dél-amerikai gazdaságokkal, és nem lesz képes megőriznie versenyelőnyét, amit a második világháború óta fokozatosan megteremtett. Ha ezt elveszíti, akkor a jóléti társadalom veszélybe kerülhet, előbb-utóbb Kínának vagy az orosz föderációnak lesz a piaca, és tőle függő helyzetbe kerül. Azt gondolom, ezt nem szeretnénk, ezért én hiszek abban, hogy a saját útkeresését mindenki meg fogja tenni. Hiszen egy politikailag egységesebb és gazdaságilag versenyképesebb EU jelenti számunkra a biztonságot. 

– Egyik kulcsfontosságú téma az autonómia kérdése. Az RMDSZ a héten, Bukarestben indította el a közvitát az autonómiatervezetről, amelyen román szakemberek véleményét kérték ki. Milyen következtetéseket szűrt le az első beszélgetés alkalmával? 

– Az akadémiai, az egyetemi szférával, valamint szakértőkkel próbálunk az elkövetkező időszakban vitát folytatni az autonómiatervezetről. Elsőként a román társadalmat szeretnénk meggyőzni arról, hogy az, amit mi kérünk, nem sérti az ország érdekeit, sőt erősebbé teszi azt, ha a többség és kisebbség között nincs latens feszültség. A bukaresti Közigazgatási és Politikatudományi Egyetemen lezajlott két és fél órás beszélgetés nehéz, de jó vita volt. Hihetetlenül sokat kell majd dolgoznunk azon, hogy lebontsuk az előítéleteket, amelyek az emberek fejében ott „lapulnak‟. Jóllehet a beszélgetésen olyanok vettek részt, akik nagyon korrektül tették fel a nehéz kérdéseket, és nem zsigerből utasították vissza a kezdeményezésünket, az ő esetükben is érződött az, hogy kételyeik vannak, amelyekre keresik a válaszokat. Ezeket azonban csak akkor tudják megtalálni, ha mi kérdéseikre a helyes válaszokat adjuk meg. Úgy látom, a román és a magyar közösség között nincs meg az a bizalmi szint, amely az ilyen típusú nehéz kérdések megoldását ma lehetővé tenné. Következésképpen nekünk arra kell törekednünk, hogy a két nép közötti bizalmat a jövőben erősítsük, és leszámoljunk az előítéletekkel. A bukaresti vita jó lépés volt, de ez nem elég, a jövőben sok-sok ilyen lépést kell még megtenni ahhoz, hogy célba érjünk. Én mindenképpen örülök, hogy egyáltalán a párbeszéd elkezdődött, pontosabban újrakezdődött, hiszen a kilencvenes években még voltak ilyen típusú viták. Ezeket az elkövetkezőkben folytatni szeretnénk más helyszíneken is, mint például Temesváron, Kolozsváron, Jászvásáron, Craiován stb. Fel kell vállalni, hogy nehéz napja lesz az embernek, „súlyos‟ kérdésekre kell válaszolnia, akár le is izzasztják, de mindezt nem lehet megspórolni. Csak párbeszéd útján, érvek felsorakoztatásával érhetünk el eredményt, hiszen ez nem olyan, mint a libatömés, hogy ha kell, ha nem, lenyomod a másik torkán. 

– A román pártok vezetőivel, képviselőivel történt-e valamilyen egyeztetés a kérdésben? 

– Egyelőre egyetlen román politikai pártot sem szólítottunk meg. Azt gondolom, a dolgok helyes sorrendje az, hogy először a társadalom, illetve a közvélemény- formálók felé kell kommunikálnunk. Amikor eljön az ideje annak, hogy a tervezethez politikai támogatást kérjünk, akkor kell a pártokat megkeresni. Ugyanakkor nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy vannak barátaink és vannak ellenségeink. Azt viszont ki kell mondani, hogy jelen pillanatban ezt a típusú kezdeményezést egyetlen román politikai alakulat sem vállalja fel. Ezért most nekünk arra kell törekednünk, hogy az ő választóik részéről ne legyen olyan nagy az elutasítás. Hiszen ha a politikum azt látja, hogy a társadalom nem utasítja el zsigerileg a kezdeményezésünket, akkor ők is könnyebben az ügy mellé állnak. Mert hát ilyen a politikus… 

– Az elhangzott nyilatkozatokból az derül ki, hogy a tervezet kapcsán nincs teljes egyetértés az erdélyi magyar politikai szereplők között… 

– Szerintem teljes konszenzus nem létezik, az viszont fontos, hogy nagyfokú egyetértés alakuljon ki a magyar közösségen belül. A magyar társadalomban is le kell folytatni a vitát, de elsősorban nem a versenypártok vezetőivel, bár az MPP-vel folyamatosan egyeztettünk, hiszen együtt dolgoztuk ki a jogszabály szövegét. Ez természetesen nem tökéletes, ezt én soha nem állítottam. Egy tervezetről van szó, amiről lehet, és kell is vitázni, a végén pedig majd látni fogjuk, hogy milyen jobbító szándékú észrevételek születtek. Eddig az volt a baj a versenypártok részéről, hogy nincs tervezet, most pedig az a gond, hogy van. Ráadásul választási kampányban vagyunk, és az aktivisták csípőből lőnek rám, ha van sapkám, azért kapom a „taslit‟, ha nincs, akkor hát azért. Ebben az időszakban konszenzusra törekedni, na, hát legyünk komolyak… 

– Időben meddig tarthat a közvita, egyáltalán mikor érhetünk autonómiailag célba…? 

– A javaslatokat és a viták következtetéseit folyamatosan próbáljuk feldolgozni, megérteni azokat, s elképzelni, hogyan illeszthetők a rendszerbe. Határidőket nem mondok, hiszen ezek nem olyan kérdések, amelyeket egyik napról a másikra meg lehet oldani. Hihetetlenül sok türelem és sok munka kell ahhoz, hogy célba érjünk. 

– Olyan vélekedés is elhangzott, hogy nem lehet egyszerre kormányon lenni, és az autonómiáért is harcolni. Van-e a kettőnek köze egymáshoz? 

– Egyiknek a másikhoz az ég egy világon semmi köze nincs. Lám, közvitára bocsátottunk egy nagyon erős autonómiakoncepciót, és nem rúgtak ki a kormányból. Tehát kormányzati pozícióból is lehet ilyen vitát gerjeszteni. Ez megint a van sapkád, nincs sapkád történet… Minden attól függ, hogy a többségi társadalommal el tudjuk-e fogadtatni: az, amit mi kérünk, nem sérti a román állam, a román közösség, a román emberek érdekeit. – Jelenleg mi a helyzet a kisebbségi törvénnyel? 

– Jelen pillanatban a képviselőházban rostokol. Eljutottunk a döntő házig, és úgy véljük, akkor kell majd ezt előbbre „tolni‟, amikor úgy látjuk, hogy megvan az ehhez szükséges parlamenti többség. Most nincs szándékunkban megbuktatni a jogszabályt. 

– Victor Ponta–Klaus Johannis döntőt jósolnak az eddigi felmérések az elnökválasztás második fordulójában. Ön kiket lát a végső hajrában? 

– Mivel benne vagyok a kampányban, ezért inkább az elemzőkre bízom, hogy eljátszadozzanak ezzel a gondolattal. 

– A magyarság számára ki lenne jó, hogy nyerjen… 

– Természetesen Kelemen Hunor lenne a legjobb… 

– … a román jelöltek közül? 

– Jelenleg nincs egyetlen olyan román jelölt sem, beleértve Klaus Johannist, aki a magyarság felé valamilyen üzenetet megfogalmazott volna. Ezért erre most nem tudok válaszolni. 

– Az 1989-es változások óta először indít két magyar párt jelöltet az államfőválasztáson, az RMDSZ az Ön, illetve az EMNP Szilágyi Zsolt személyében. Ennek milyen hozadéka lehet a magyarság számára? 

– Ezt a kalandot, mármint Szilágyi Zsolt indulását nem tudom értelmezni. Az lenne az egyik nagy hiba, ha én ebben a kampányban Szilágyi Zsolttal vagy a mögötte álló párttal foglalkoznék. Nekem a románsággal vannak vitás kérdéseim, és az erdélyi magyarság – amely bennünket megbízott, hogy képviseljük – jövőjéről kell beszélnem. 

– Ha mégis, egy csoda folytán megválasztanák Románia elnökének, mi lenne az első dolga? 

– Az emberek szolgálatába állnék másnap. 

Papp Annamária, 2014. október 4., www.szabadsag.ro