„Miről is mondhatnék pár gondolatot másról, mint a transzilvanizmusról. Arról az eszméről, amely nemcsak a 20. században volt fontos az itt élő emberek, közösségek, népek számára, hanem a 21. században is fontos. A hely szellemiségéből, Temesvár szellemiségéből következik ez, hisz ebben a templomban keresztelték meg Kós Károlyt, a 20. századi transzilvanizmus egyik apostolát. Azért mondom, hogy a 20. századi transzilvanizmus apostolát, mert a transzilvanizmus mélyebb gyökerekre tekint vissza és megkockáztatom, bár nincs lehetőségem bizonyítani, maga az eszmeiség egészen Bethlen Gáborig, az önálló erdélyi fejedelemségig tekint vissza. Az 1867-es kiegyezést követően már 1876-tól, a tágabb értelemben vett Erdélyben megnyilvánulnak azok a mozgalmak, azok a kezdeményezések, amelyek igazából 1918 után, az első világháború lezárása után, Trianont követően mutatják meg valódi erejüket. A 21. században nyugodtan fel lehet tenni a kérdést, hogy van-e helye az életünkben azoknak az értékeknek, amelyeket a transzilvanizmus gyűjtőfogalma alatt értünk. A transzilvanista ideológia tud-e helyes választ adni a mai kor kihívásaira, azokra a bizonytalanságokra, amelyek az életünket nagyon sokszor áthatják: az egzisztenciális bizonytalanságra, a nemzeti identitáshoz kapcsolódó bizonytalanságra, a különböző olyan regionális problémákra tud-e választ adni a transzilvanizmus, amely az itt élő népeknek, nemzeteknek, közösségeknek az életét áthatják. A globalizálódó világban a helyi regionális identitásunk sokszínűségének lehet-e záloga az, amit a transzilvanizmus identitásképző erejével nyújtani tud? - fogalmazhatnák meg így is a kérdést. A 21. században is azokról az alapértékekről és elvekről van szó, amelyek lehetővé tették és teszik a következő évtizedekben, hogy ebben az országban, ebben a régióban, a tágabb értelemben vett Erdélyben, a különböző vallások, különböző hitek, különböző nyelvek, különböző identitású közösségek, nemzetek együtt tervezzék a jövőt. Az egyik fontos kérdés az, hogy a múlt különbözőségei ellenére képesek leszünk-e arra a kölcsönös tiszteletre, amely nélkül nehezen képzelhető el, hogy biztonság legyen, hogy kiszámíthatóság legyen, és, hogy az a sokszínűség, az az interkulturalitás, amely jellemezte és meghatározta ezeket a közösségeket évszázadokon keresztül a 21. században is meghatározó legyen. Ez egyre aktuálisabb nekünk, erdélyi magyaroknak, de a szászoknak is és miért ne lenne aktuális a román embereknek, a román népnek, a román nemzetnek. Két esztendő múlva Románia az 1918-as nagy egyesülés centenáriumát ünnepli. Egy olyan időszak következik, olyan kihívásokkal, amelyekre nemcsak a többségnek, hanem a nemzeti kisebbségeknek is reagálniuk kell.

Azt gondolom, hogy bár mindaz, ami bennünket az elmúlt sok-sok esztendőben elválasztott, és az 1918-cal kapcsolatos történések értelmezése más és más, a két nemzet emlékezetében az értelmezése más és más, mégis azt mondom, hogy amennyiben a román állam jogalapja a gyulafehérvári egyesülés, akkor az ottani rezolúció nem egy puszta ígéret, hanem egy törvény. Ebben pedig az áll, hogy a magyarok, svábok, szászok és minden más őshonos kisebbség kultúráját, oktatását, közigazgatását és igazságszolgáltatását saját anyanyelvén rendezheti és intézheti.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor a transzilvanizmus értékeiről beszélünk, akkor nem elvitatni akarunk valamit valakitől, hanem mindössze azt, hogy sem nekünk, magyaroknak, sem más nemzetiségeknek az identitás megőrzésének és újra termelésének ne legyenek akadályai, hogy a száz évvel ezelőtti ígéretet végre valóra is váltsák. Együtt kell élnünk, az együttélés pedig nagyon nagy kölcsönös ismeretet és tiszteletet feltételez, egymás identitásának az erősítését, elfogadását és azoknak az együttélési feltételeknek a megteremtését, megőrzését, megerősítését, amelyek lehetővé teszik, hogy mindenki szabadon eldöntve azt az utat válassza, azt az utat járja, amely az ő múltjából következik.

Ezekkel a gondolatokkal gratulálok a templom homlokzatának felújításához, mert aki templomot renovál, iskolát épít, aki egyházait, intézményeit megerősíti, az biztos, hogy nem elmenni készül, hanem jövő tervez a gyermekei számára azon a földön, ahol értéket alkottak szülei, nagyszülei és ősei.”